Fekete Éva vagyok. Elmúltam 50 éves. Nyüzsi kislány voltam, így 8 éves koromban már rendszeresen sportoltam. Sokáig, évtizedekig. Ma is nyüzsgök, lételemem a: menni, tenni, csinálni, lenni!

Kamaszkoromban egy edzőtábor kellős közepén jött a semmiből a nátha, azt hittem. Évek múlva kiderült, hogy mindig augusztusban tör rám, szeptemberig tart, majd évek múlva októberig, még később novemberig. A vége mindig már csak a tüdőgyulladás, az asztma lett, és az a rengeteg újabb és újabb gyógyszer, injekció, kúra. Igen, a parlagfű-allergia gyűrt le minden év augusztusában. Kb. 30 év elteltével, halálfélelelmemben döntöttem úgy: ELÉG!  A legmélyebb ponton jött el a segítség: egy kineziológus volt a közelemben, aki felajánlotta, próbáljuk meg az ő általa ismert módszert. Azóta: köszönöm, jól vagyok! Évek kellettek hozzá, de már nem kell gyógyszer, se gyógytea, se semmi. Én is meg akartam tanulni, mivel tudok segíteni másoknak, sorstársaimnak, ha kérik! Megtanultam és még több minden mást is hozzá. Tanulok most is, és még fogok is, hogy a hozzám forduló vendégeimnek minél szélesebb palettáról tudjak választani az általam ismert segítő, alternatív gyógymódok közül. Legyen gyerek, legyen felnőtt, ha ők is akarják, találunk megoldást! Amennyiben még sem, javaslok mást, hisz nem vagyunk egyformák!

Szívesen segítek, amikor kéri, s amikor úgy érzi!

Várom szeretettel!

Éva